Motivációs bevezető helyett…

• A 2000 után születettek átlagosan 28.000 órát töltenek képernyő előtt, mire felnőnek. Összehasonlításképp: az iskolában töltött összes idő az első osztálytól az érettségiig 15.000 óra. És ennek megvannak a maga következményei az egészségünkben, az idegrendszerünkben, a kapcsolatainkban, a szókincsünkben, az érzelmi apparátusunkban, a figyelmünkben, a munkához való hozzáállásunkban, az életünk majd minden területén.
• A biztonságos kötődés – ami minden kapcsolatunk alapja – a gyermek életének első két évében alakul ki. A mai gyerekek 7-14%-a azonban már a nulladik életévében képernyőhasználóvá válik, két évesen már napi 2,5 óra a képernyőidejük! Ennek pedig az a következménye, hogy a gyerekek 40%-a, a magyar felnőtt lakosságnak pedig a 60%-a nem tud biztonságosan kötődni.
• A figyelmi küszöbünk folyamatosan csökken, jelenleg a 47 másodperc környékén mozog, és naponta átlagosan 205 alkalommal oldjuk fel a telefonunkat. vagyis ötpercenként elterelődik a figyelmünk, elveszítjük a szemkontaktust, kizökkenünk abból, amit épp csinálunk. Nem tudunk jelen lenni…
• A magyarok 34%-a nem képes értelmezni egy rövid, néhány mondatból álló szöveg összefüggéseit – vagyis megbukik a PISA szövegértési tesztjén, míg a négyes osztályzatnak megfelelő szövegértési szinten a lakosság 6%-a van, ők azok, akik komplexebb szöveget is megértenek.
• 2005 óta az emberiség társadalmi logikai intelligenciahányadosa évi 0,23 ponttal csökken. A 2030-as évek végére a kognitív problémákkal küzdők két és félszer annyian lesznek, mint a kétezres évek elején, míg a kiváló képességekkel rendelkező potenciális vezetők tizenötször kevesebben. Mert kényelemből, megszokásból és öntudatlanul kiszervezzük a gondolkodást és a kreativitást a technológiába, és míg a gépeink egyre okosabbak lesznek, mi egyre kevésbé értjük őket.
• A fiatalok 70%-a érzi  magát magányosnak, a szoros, minőségi és intim emberi kapcsolataink száma megfeleződött az elmúlt két évtizedben, a 16 éveseket mérő jólléti kutatás szerint Európában már csak az ukrán fiatalok vannak rosszabb mentális állapotban, mint a magyarok, a 25 évesek 75%-a szorong a kapunyitási pániktól – mindennek pedig az a következménye, hogy nem mernek kezdeményezni és felelősséget vállalni, maradnak inkább harminc évesen is a pszichoszociális gyermekkorban.

Lehetne folytatni a statisztikai adatokat és kutatási eredményeket, de talán mi is érezzük:

• mennyire nem tudjuk kontrollálni az elkalandozó – vagy éppen képernyők előtt ragadó – figyelmünket
• mennyire nem ismerjük és nem értjük egymást egy olyan világban, amelyben soha nem volt még ennyire könnyű kapcsolódni egymáshoz
• mennyire nem vagyunk képesek uralkodni a gondolatainkon, az érzelmeinken vagy a szokásainkon
• mennyire rosszul alszunk, rosszul eszünk, miközben fáradtak, kimerültek és már huszonéves korunkra kiégettek leszünk

Ez a workshop egyszerre szól hozzánk…

• emberi mivoltunkban, és mutatja meg, hogyan tudunk egészségesebb, tartalmasabb, boldogabb életet élni
• társként, hogy megérthessük, miért olyan nehéz megértenünk és jól szeretnünk egymást, és visszataláljunk a kapcsolataink intimitásához
• és segít bármelyik generáció tagjaként abban, hogy együtt tudjunk dolgozni az összes többi generációval
• munkavállalóként, hogy segítsen a feladataink fókuszáltabb, kreatívabb és eredményesebb elvégzésében
• vezetőként, hogy értsük, hogyan tudjuk a ránk bízottakat motiválni és inspirálni

Ez nem készségfejlesztő, idő- vagy teljesítmény-menedzsment módszertan, hanem annak megértése, mi történik velünk ebben a nagyon turbulens, kiszámíthatatlan, krízisekkel és problémákkal teli világban kint, és a fejünkben, szívünkben, idegsejtjeinkben és a gépekkel nem vizsgálható lelkünkben idebenn. Ha ezt megértjük, ha reagálunk rá és változtatunk néhány ponton az alapvető, mindennapi működésünkben, nem csak egészségesebbek és boldogabbak leszünk, de a munkánkhoz való hozzáállásunk és annak minősége is radikálisan átalakulhat. A világ változik, a 21. századi progresszív gazdaság is egyre jobban érti, amiből a fiatalabb generációk már nem akarnak engedni: ahhoz, hogy szeressük és élvezzük a munkánkat, nem elég jó munkahely. Egészséges mentális és fizikai állapot, egészséges és boldogító kapcsolatok és családi környezet, tartalmas és feltöltő szabadidő, és olyan életcél és életmód is szükséges, amelybe a munkánk és hivatásunk harmonikusan bele tud illeszkedni. És a vállalatok is csak úgy válthatnak sikeressé, úgy tudják megtartani a számukra értékes munkatársaikat, ha olyan feltételeket biztosítanak nekik, amelyben nem kell utálni a hétfő reggeleket, a lelki betegségek és életmód-szorongások, az otthoni problémák, a gyerekekkel való konfliktusok vagy a digitális függőségünkből fakadó kognitív hanyatlás nem fogja akadályozni a hatékony és eredményes munkavégzést. Ez a workshop megértést, jövőképet, megoldásokat és cselekvési tervet kínál egy jobb élethez, amelyből jobb, egészségesebb emberekké válhatunk, és így egyúttal jobb, fókuszáltabb, hatékonyabb és szerethetőbb munkatársak, üzlettársak, főnökök és beosztottak lehetnek belőlünk.